Kedves Barátom,
elnézésed kérem, amiért oly hosszú időn át nem írtam neked, de sokkot kaptam mikor suttyomban - mert el vagyok tiltva - a Magyar Rádió híreit hallgattam. A szocmédia diskurzust nézegetve amúgy is mindig reszketés fog el. Butítják őket, egymást, magunkat.
Még saját történelmünkről is zavaros elképzeléseink vannak. Nem a mi hibánk, mert hát honnan lenne más. Lehetne rá legyinteni, csakhogy, ha nem ismerem a múltat, fogalmam nem lehet a jelenről, és a jelen határozza meg a jövőt.
Mivel egy politikust nem szándékai, hanem eredményei minősítenek, ezért teljesen érthetetlen, hogyan dicsérheti valaki Horthy Miklóst vagy Kádár Jánost. Történelmileg tudatlan emberek lehetnek ezek. Ne is hallgassunk rájuk. Ha meg azt mondja valaki, hogy a magyar történelem dicsőséges, akkor biztosak lehetünk benne, hogy fogalma nincs róla.
Mostanában megint túl sokat beszélnek nekünk Trianonról. Szokás szerint híg az alja és nincsen veleje. Nyilvánvalóan nem sokat értenek belőle. Ez a Trianon csak lóg ott a levegőben. A semmiben. Nem következmény. Szeplőtlen fogant, mint oly sok minden ebben az országban.
A történelminek nevezett Magyarország, ahogy jelzője is mutatja, a múlt része. És azért veszett el, mert egyedül nem volt elég erőnk megtartani. Az oroszok úgy kerültek ide, hogy a kassai álbombázás ürügyén, mint német segédhadak versenyt futottunk a románokkal Erdélyért a Donig, meg vissza, s így végül lettünk orosz hadizsákmány.
Aztán a Párt apparátusának vezetésével, állami irányítással nekiláttunk veszteséget termelni 10, sőt 15 millióan, évtizedeken át, szisztematikusan, annyira, hogy beledöglöttünk. Közben a sajtón keresztül sikereket hazudtak nekünk, maguknak és másoknak, s jobb híján legalább mi magunk megpróbáltunk hinni bennük. Az egész keleti-blokk ezt csinálta. Mikor aztán elvesztettük a hideg háborút is, akkor felszabadultunk. Ahogy szoktunk, csupasz seggel.
Bemenekültünk a NATO-ba és az EU-ba. Utóbbi nemcsak politikai, hanem szolidaritási közösség is. A négy nagyhatalom egyike. Tagországainak nacionalizmusai miatt sebezhető, pont úgy, mint a Monarchia, a mi Monarchiánk volt 11 féle, egymással viaskodó nemzetiségei miatt. Aki ezt a számunkra - és világ viszonylagos békéjére nézve is - létfontosságú közösséget belülről gyengíti, megosztja, támadja, az orosz érdekeket szolgál, az Moszkva eszköze. Éppen ezért támogatja Oroszország az EU ellenes, minél szélsőbb, annál jobb nacionalista, neo-náci szervezeteket Európában. Természetesen a Brexit kampányban is volt orosz pénz.
Olyan nemzeti vagy állami egocentrizmust hirdető, magukat hazafinak maszkírozó magyarellenes pártok, mint a Fidesz és a Mi Hazánk forgatókönyve szerint Magyarország lesz megint keleti vazallus állam. Úgynevezett orosz érdekszféra, meg Kína európai hídfőállása - ahogy a fősáska mondogatja. A hídfőállás katonai szakkifejezés: olyan terület, ahol a hódítók már megvetették lábukat s onnan készülnek további területek leigázására. Visszajön szépen az 50-es évek és majd élünk, mint Belaruszban, és akinek egy csepp esze van az nyugatra menekül migránsnak.
És vége. Vége, mert a valóságot nem érdekli, hogy mit gondolunk róla, hiedelmeink fabatkát sem érnek, pedig rettenetes erőforrások mennek el ápolásukra. Ilyen tévhitek, féligazságok terjesztése, alternatív valóságok fejlesztése magyar ellenes cselekedet, mert nem zavaros fejű kis népeknek áll a világ. Nem is tudja megmondani az ember, hogy mi folyik itt, nemzetgyilkosság vagy kollektív öngyilkosság. Öntudatlan, egy lelkileg és testileg is torz
Valami éktelen üvöltözés van odakint. Megyek megnézem.
Meghozták Csaba királyfit. Kényszerzubbonyt kellett ráadni, de testi ereje miatt így is alig bírnak vele öten. Azt mondják, rémálmai vannak. Ilyenkor tör, zúz és torkaszakadtából üvölt. Most vonszolják el ablakom alatt. Azt kiabálja, hogy Nem! Nem! Nem megyek vissza! Nem akarok! Nem megyek! Nem fogok! Ááááááááááááááááááááááá - ez utóbbi az egyik ápoló volt, mert beleharapott.
Na, most akkor én búcsúzom is.
Szeretettel ölel
Pista
Döbling, 2023. december 10.
ui: a lényeg, hogy megint falnak megyünk drágáim.
