Kedves Barátom!
Rossz nézni, mi folyik nálatok. Nem is nagyon szoktam, mert csak idegrohamot kapok. Ezért nem írtam sokáig. De most kénytelen vagyok, mert hallom uszítás folyik Magyarországon az Európai Unió ellen. Lelketlen gazemberek folytatják. Azok, kik az országot is kormányozzák, akik Moszkva felé vették az irányt. Nyugat helyett a Keletet választották, a demokratikus Róma helyett a despotikus Bizánct. És ez a Bizánc nemrég sokat vesztett. Igyekszik is minél többet visszaszerezni. Erről próbálok most írni neked, remélem sikerül. A régmúltban kezdem, mert meghatároz az a régmúlt, talán egy kicsit hosszú is lesz – legalábbis a mai szabványok szerint. De egyrészt teszek a szabványokra, másrész meg: a tudásért olvasni kell barátom, akár hosszan is. Szóval
kezdetben vala a Római Birodalom. Ezt kettéosztották egy Nyugat-Római meg egy Kelet-Római Birodalomra, mindkét részben egy-egy császár uralkodott. A keleti félben új főváros épült, Új-Róma, azaz Konstantinápoly. A nyugati fél germán királyságokra bomlott. Az ezeket hatalma alatt egyesítő Nagy Károly frank uralkodót a pápa 800-ban császárrá koronázta. Örökösei birodalmát három felé osztották. A nyugati-frank földekből később kialakult Franciaország, a keletiből meg Németország. A középső részt (Elzász, Lotharingia, Itália) a császári címmel Lothar kapta. Ágának kihalása után örökségéért évszázadokon át harcolt egymással Franciaország és Németország, mint jogos örökségükért (Utoljára a II. világháborúban.) A Lothar-ág kihalása után a nyugati császárság rövid időre megszűnt, majd, mint Német-Római Császárság született újjá, ami, mint neve is mutatja, a keleti és középső frank részek egyesítését jelentette. 1806-ig állt fent, amikor is a „nyugati-frank" Napoleon megpróbálta saját császári uralma alatt egyesíteni Európát.
Az első világháború után Európa egymásra féltékeny, marakodó, egymás ellen kijátszható, úgynevezett nemzetállamok tömkelege lett. Ugyan pán-európai törekvések már ekkor jelentkeztek, de az egymás ellen nemzeti délibábokat kergetők kigúnyolták őket s igyekeztek egymást túllicitálni nacionalizmusban. Ebben a versenyben a „make Germany great again” szlogennel jelentkező ultranacionalista Adolf Hitler vitte a prímet s ez a „keleti-frank” népvezér megpróbálta uralma alá hajtani egész Európát. (Miközben szövetségese, a „középső-frank" Mussolini cézárt játszott és a Római Birodalom feltámasztásának ábrándjával etette az olaszokat.)
A Kelet-Római Birodalom - más néven Bizánc - 1453-ig állt fent. Bukása idején hatalma már csak fővárosa, Konstantinápoly (ma: Isztambul) környékére terjedt ki. A török hódítók természetesen igényt tartottak örökségére, a Kelet-Római Birodalom teljes területére, és hatalmuk tetőpontján uralták is az egészet. Hanyatlásával párhuzamosan tört előre az új keleti birodalom, az orosz.
Az első orosz állam a Kijevi Rusz volt, mely egymással hadakozó rivális fejedelemségekre esett szét, így könnyen lett mongol hódítás áldozata 1240-ben. A mongoloknak adót fizető és egymással hadakozó rivális orosz fejedelemségeket III. Iván moszkvai nagyfejedelem egyesítette hatalma alatt. 1480-ban lerázta a mongol igát, kegyetlen, zsarnoki módszereiket viszont átvette. Feleségül vette az utolsó bizánci császár unokahúgát és felvette a császári címet s átvette a bizánci címert is. Ekkor formálódott ki az eszme, hogy Moszkva a harmadik Róma. Arról szól, hogy az első Róma katolikus eretnekek kezében, a másodikat – Konstantinápolyt – hitetlenek szállták meg s a harmadik – az igaz hitű Moszkva – feladata ezek felszabadítása. Meg is indult nyugat felé. Fokozatosan tört előre, például Varsót csak 1815-ben szabadította fel a lengyel iga alól és majdnem Konstantinápolyt is sikerült megszereznie. Ebben csupán összeomlása akadályozta meg 1917-ben - ugyanis világháborús szövetségesei odaígérték neki győzelem esetére. Azért omlott össze, mert a továbbra is tatár módszerekkel kormányzott birodalom nem bírta elviselni az ipari háború terheit, teljesen kizsigerelte a lakosságot, miközben a hadseregét sem bírta rendesen ellátni, s a nyomorgó, agyon dolgoztatott, vágóhídra hajtott alattvalók fellázadtak. Az összeomlást kihasználva a meghódított népek megpróbáltak szabadulni az orosz fennhatóság alól, azonban ez csak keveseknek sikerült. Ezek: Finnország, balti államok, Lengyelország. A többséget azonban a hatalomra került bolsevikok visszahódították és szovjetizálták.
A bolsevikok természetesen igény tartottak örökségükre, a cárok birodalmának teljes terültére. A visszahódításra Adolf Hitler adott alkalmat Sztálinnak 1939-ben, mikor egy héttel a második világháború kitörése előtte felosztották egymás közt Lengyelországot. Mellékesen Moszkva háborút indított Finnország ellen, elfoglalta a balti államokat és visszavette Besszarábiát Romániától. Aztán a második világháború következtében, mint hadizsákmányt – 1945 és 90 között - birtokolta Németország keleti felét, Közép- és Kelet-Európa egyéb országait és nagyon sajnálta, hogy Jugoszlávia kicsúszott kezei közül, hisz általa uralhatta volna a Balkánt meg az Adriát is. Az elfoglalt (avagy felszabadított) országokat szovjetizálták, a külvilágtól hermetikusan elzárták s a cári birodalomtól öröklött hagyományos orosz módszerekkel kormányozták.
Ugyanekkor a maradék Európában elkezdték összekovácsolni az Uniót, európai nemzetek önkéntes társulását, politikai, gazdasági, védelmi, szolidaritási közösségét. Azt, hogy a ruszkik nem álltak a La Manche-nál, az USA-nak köszönhették. Nélküle nem tudták volna megvédeni magukat.
A hideg háború a két szuperhatalom között 45 éven át folyt és teljesen természetes, hogy Oroszország vesztette el. Megmondhatta akárki, aki tanulmányozta a szovjet-orosz kormányzati, gazdasági és társadalmi rendszer hatékonyságát. Konkrétan évtizedeken át mással sem foglalkoztak, csak óriási károkat okoztak saját maguknak. Ész nélkül, ellentmondást nem tűrve lelketlenül pazarolták, élték fel erőforrásaikat, tették tönkre környezetük, saját életük és közben egyre szegényebbek lettek, mert a birodalomnak bírnia kellett a fegyverkezési és technológiai versenyt az átkozott nyugattal, ahol ezalatt az emberek egyre jobban éltek, gazdagodtak, nyilvánosan megvitathatták közös ügyeiket és szabadon válaszhatták vezetőiket.
A Szovjet-Orosz Birodalom a nyolcvanas évek végéig próbálta bírni a kilátástalan küzdelmet, amibe beleroppant s mivel finanszírozni nem tudta, feladta második világháborús közép-kelet európai hódításait, köztük Magyarországot is. A felszabadult országok pedig bemenekültek az EU-ba.
Míg az Orosz Birodalomból nem lehetett legálisan kiválni, addig a szovjet alkotmány lehetővé tette a tagköztársaságok kilépését - persze csakis elvileg, arra senki nem gondolt, hogy ilyen tényleg megtörténhet. Moszkva kezdetben még fegyverrel is megpróbálta, de nem tudta megakadályozni a kiválásokat. A cári birodalom hódtásainak nagy része elveszett és Oroszország hirtelen 16. század eleji nyugati határai mögött találta magát. Senki sem gondolhatta komolyan, hogy ebbe belenyugszik. (Sajnos többen gondolták akkoriban a kommunizmus összeomlása okozta eufória közepette, hogy így lesz.)
Nem nehéz megmondani, mit akar Oroszország. Pillanatnyilag alávetni Ukrajnát. Aztán meg szépen sorban, akit csak tud. És minél nagyobb lesz területe, annál többet tud. Valamennyi volt birtokának jó oka van tartania tőle. Nekünk is. Pláne, hogy állami támogatással virul egy olyan népszerű nézet, hogy Oroszország a mongol Arany Horda örököse. Az ő térképeiken nemcsak Csehország, Kelet-Németország és Finnország, hanem még Dánia is az Orosz Birodalom része, Magyarország pedig nem is létezik, területe két kormányzóság között oszlik meg.
Hogy Oroszország határait kiterjessze gyengítenie, bomlasztania kell az Uniót, melynek 10 és fél tagállama állt huzamosabb ideig orosz fennhatóság alatt. Célja, egymásra féltékeny, marakodó, egymás ellen kijátszható, nemzeti igényeket, sérelmeket mindenek felé helyező államokra osztani Európát, hogy könnyedén hasíthasson le belőle magának darabokat. Ezért támogatja Oroszország az EU-ellenes/EU-kritikus, nacionalista, populista, neonáci szervezeteket. A Brexit-kampányban is volt orosz pénz. Magyarországon is jó pár ilyen szervezet van. Ezek mind Moszkva érdekeit szolgálják, partnerei a visszahódításban. Magukat patriótáknak vagy hazafiaknak nevezik. Egyik szlogenjük, a "nemzetek Európája", régi neonáci frázis. Hátborzongató, hogy Magyarország kormánya ugyanúgy beszél az Unióról, mint ezek a szervezetek, miközben a kormány tagjai feltűnően gyakran járnak Moszkvába. Vajon mit kell oly sűrűn feltétlen személyesen megbeszélni?
Persze sejthető, mert ez a hangsúlyozottan nemzeti, magát patriótának nevező Orbán-kormány az ország érdekével szöges ellentétben Moszkva érdekeinek szószólója, tehát Európa s benne Magyarország ellensége. A magyar érdek egy független, nem „belorusz” Ukrajna, egy egységes és erős EU - ami, ha nem lenne, ki kellene találni, mert Európa népei csak együtt képesek megvédeni magukat.
Még annyit kedves barátom, hogy nincs harmadik út - az is Moszkvába vezet.
Az én utam pedig a parkba, oda indulok most vadkacsákat nézegetni. Ígérem, nemsokára megint jelentkezem.
Szeretettel ölel
Pista
Döbling, 2025. 04. 20.
ps: Csaba királyfi azt üzeni, ha nem tanultok a történelemből, megint szopóágra kerültök, magyarok.
